Neverhood
[/lazy_load_box]
[/cherry_parallax]
Ahová elbújhatsz és megsúghatod a fáknak minden kívánságodat, vágyadat. Neverhood varázslatos hely… nyugalmat áraszt, megnyugtat és őszinte szeretet ad… de ha egyszer eltaszítod, akár örökre el is tűnhet a szemed elől…

2020.12.24.
Jürgen és Cica – a két titkosügynök – küldetésük végéhez közeledtek. Kemény munkával, de végül teljesítették az Angyalok Városa megbízatását. Fontos volt, hogy az évek alatt megfelelő módon beépüljenek és lelepleződés nélkül megfigyelhesség a célszemélyt anélkül, hogy az bármit is sejtene. Az angyali külsejük mögött magasan képzett szaklények rejtőznek, erre gondosan ügyel az AV vezetése… de most végre megtalálták.
Földi viszonylatban körülbelül 20 éve szinte kihalt az empátia, elhalványult a barátság és család fogalma és előtérbe került az ego… A szeretet már csak virtuálisan létezik emotionok formájában, kevesen érzik valójában.
A változáshoz ezért újabb angyalok segítségére volt szükség, akiknek földi születésükkor elvették az emlékeit, így maguk sem tudhatták valódi mivoltukat. Egy aprócska nyilvántartási hiba folytán azonban megszakadt az összeköttetés az Angyalok városa és a földi angyalok között és már senki sem tudta, hogy kik és merre találhatók a leküldött segítők.
Az AV ezért különleges ügynököket küldött az elveszett angyalok felkutatására, hogy többé ne forduljon elő a fenti incidens. Feladatuk: megtalálni az elkallódott angyalokat és ellátni a legmodernebb Angyali kommunikációs eszközzel a FITe-vel, mellyel megfigyelhetik és kommunikálhatnak velük.
Sajnos az angyalok csupán a környezetükre gyakorolt változással határolhatók be, önmagukat soha sem leplezik le, ebből kifolyólag igen nehéz rájuk lelni. Csak a legjobb ügynökök képesek a 7 milliárd egyedből megtalálni őket. Erre a két plüss bizonyult a legalkalmasabbnak.
Az ügynökök munkáját nehezítette, hogy egy felderítőkből, tolvajokból és elterelőkből álló animál csapat mindenáron meg akarta szerezni az új technológiát. Jürgen és Cica keményen küzdöttek észrevétlenül a háttérben.
(Az utolsó alkalommal például egy tolvaj, már annyira közel merészkedett a célszemély angyalhoz, hogy Cica kénytelen volt Vasitá-sziddhi-t alkalmazni. Rávette az angyalt – annak tudta nélkül – hogy fényképezést álcázva ijessze el a terasz asztaláig merészkedett szarka ügynököt, aki a földalatti kutyaügynökök megfigyelései alapján találta meg az alkalmas pillanatot.)
Ezért Jürgen és Cica jelenleg egy objektumba húzódtak vissza, tartva a további atrocitásoktól… s itt őrzik a szerkezetet is.
Rám bízták az információt, miképp lehet őket megtalálni, hogy átadhassák az Angyalok Városának küldeményét.
Az Angyalok Városa, Jürgen, Cica és magam nevében:
Boldog Karácsonyt kívánok PiciFeleségem… Angyali Zizi!

[hr]
2018.09.01
Édes Ici-PiciFeleségem!
Sok mindenen vagyunk túl 9 és fél hónap alatt. Ez idő alatt a PiciNőből egy Igazi Bomba Csaj lettél, erős akarattal, határozott karakterrel. Nagyon büszke vagyok Rád!!! Talán nem tűnt fel, de keményen megküzdöttél mindezért, feladtál érte magadból és közben újjá születtél. Egy valamiből nem engedtél és az pedig a szereteted, amit kapok Tőled. Nagyon-nagyon szeretlek PiciNő…
Sokszor én is úgy érzem, nem érdemellek meg, de nekem Te kellesz és kellettél amióta megláttuk egymást. A szereteted, csak szeretettel fogom tudni meghálálni, NeverHood egye(n)lőre álom marad.. de ígérem, hogy ez a kis hely a MIM helye lesz… talán nem is olyan sokára…

2018.07.08
Drága Ici-PiciFeleségem!
Szeretném megköszönni azt mérhetetlen sok türelmet hozzám. Sajnos még mindig nem működök jól, bár szerintem nagyon sokat változtam. Még mindig nagyon rossz érzés, ha nem vagy mellettem, még hacsak néhány óráról is van szó. Valószínűleg nagyon sokat nélkülöztük egymást életeink során… és bármennyire is jól esik Neked a kisajátítás, félek megfojtalak vele. Kell, hogy maradjon belőled valami a saját életednek, nem élhetjük csak egymás életét. Minden gondolatom csak körülötted mozog, csak az érdekel, hogy ragyogjon az arcod.
Igazi társad akarok lenni, aki ha kell melletted áll, megtart és visszaszerez… de hagy élni, úgy ahogy azt Te szeretnéd, nem úgy ahogy én. Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek Zizi… ezért…
ma nem kereslek. Légy önmagad és kivételesen légy ma annyira önző, hogy csak azzal törődj, ami Neked jó és örömet okoz… de nem én vagyok… és este újra kisajátítalak magamnak …
2018.03.11
Drága piciFeleségem!
Rég nem írtam, mert most már bármikor beszélgethetünk, bármikor Hozzád bújhatok és Te is hozzám bújhatsz. Visszaolvastam a régi irományokat és nem cserélnék a mai világunkkal.
Csodálatos változáson mentünk át és ezt MIND NEKED köszönhetem. Köszönöm a sok-sok türelmedet hozzám, ígérem SOHA nem fogsz csalódni bennem… és én tudom, hogy SOHA nem csalódom Benned.
Még mindig sokat görcsölök… a semmin, holott mindennap hálát adhatnék a Holdnak, hogy Téged kaptalak örök páromnak. Nem fogok ígérgetni, de mára tanítottál nekem annyit, hogyha csak hagyom magam szeretni és elengedem a múltam árnyékosabb oldalát és a felesleges gondolkodást, a végtelen boldogságot kapom ajándékba attól a gyönyörű nőtől, akire évtizedek óta vágytam, Érzem, hogy Ő csak engem akar… én pedig csak ŐT… TÉGED PiciZizim.
Amíg élek szeretni foglak!
2017.10.07
Drága Zizi!
Elhanyagoltalak az erdőben. Reggel óta nem tértem magamhoz, mivel a tegnapi 700 kilométer után hajnalig beszélgettünk, majd folytattuk a nap folyamán. Elsétáltunk a reptér melletti erdőbe, szép idő volt. Nehezen beszélek Neki kettőnkről, mivel minden szavammal bántom Őt, holott őszinteséget kért tőlem én pedig mindent elmondtam. Elmondtam, azt is bár köztünk még nem volt szexuális kapcsolat sem és együtt sem éltünk, mégis vágyom Rád. Az elsőt meglehetősen hiányolom a kapcsolatunkból Edittel, de ezen úgy érzem egyikünk sem képes fordítani, hiába vagyunk meg (kívülálló szemmel) nagyon jól, valójában nem tudunk egymással mit kezdeni. Mindig én próbáltam újítani a kapcsolatunkon, de belefáradtam, hogy ide is megfeleljek, ugyanakkor mégis mindig Hozzád lyukadunk ki…
Nem tudom mi változik december 31-ig. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem akar elengedni, de egyikünk sem tudja mivel lehetne újra egymásra találnunk, én pedig még egyszer nem kérek Tőle újabb esélyt, mert újra bántom vele. Szeretem Őt annyira, hogy ne hozzam annyira megalázó helyzetbe, hogy bármi áron kitartson mellettem. Felmerült benne az is, hogy elviseli, hogy Veled találkozzak és tartsam a kapcsolatot, ahogy szeretném, csak ne hagyjam el. Én nem tudok így élni! Kezdek megint abba a stádiumba kerülni, hogy legszívesebben itt hagynék mindent és elmennék messzire Tőletek, mert nem tudom egyikőtöket sem bántani… és én sem bírom már sokáig.
Nem vagyok egy csoda. Csak egy átlagos ember, nem több. Én is szoktam félni… elsősorban magamtól, érzelmektől… felelősségtől… a jövőtől. Ahhoz hogy boldogok legyünk, van néhány megválaszolatlan kérdés, ami már Szilveszterkor is foglalkoztatott. Eltökélten hiszek benne, hogy működhet, de ehhez nem lehetünk gyengék… egyikünk sem!
Az én oldalamról: Mi lesz Edittel, ha elhagyom, összetörik, vagy megkönnyebbül? Hogy tartja el magát? Mi lesz a házzal, a lakóautóval, a cicával…
A Te szemszögedből: Segítem a munkádat, amennyire tőlem telik, de nincs tapasztalatom benne, így meg kell tanítanod egy-két dolgot. Tudod egyedül is csinálni? Hogy viseled, ha több napra megyek buszozni? Hol fogunk élni?
A gyerekek mindkét oldalon elég nagyok már. Adri durrogni fog, de előbb utóbb elfogadja a helyzetet. Fanni szerintem akkor nyugszik meg, ha látja Rajtad, hogy kiegyensúlyozott lettél. Timi… nem tudom hogy viseli, de remélem, hogy a boldogságod (ha ettől valóban az leszel) fontosabb neki, mint az, hogy olyan helyen maradj, ahol senki sem veszi észre, hogy nem érzed jól Magad.
Nem vagyok letargikus, csak próbálok magunkból előre felkészülni. Az új életed elején többször meg fogod bánni, hogy eljöttél… egyikünk sem egyszerű, de mindketten tudunk építeni… nem csak rombolni.
Óriási teher ez, amit nem biztos, hogy ebben a stádiumodban kellene Rád tennem. Én jó teherhordó vagyok, Neked pedig boldogságot ígértem … persze a fentiek ezt még egyáltalán nem zárják ki.
Szerdán nem választ várok Tőled, csak azt a nagy szeretetet, amit szoktam kapni Tőled… ez csak egy kis gondolkodtató házi feladat 😉
2017.10.06
Jó reggelt Kisasszony!
Sajnos egy két szónál többet nem tudok Neked írni, mert billentyűzés közben csukódik le a szemem. Nagyon szeretlek Kis Zizi és vigyázz a Boszimra, ha már ilyen hamar felébresztetted. Legyen nagyon szép napod!!! Sok-sok cókot adok a pocidra. Köszönöm, hogy írtál nekem amíg utaztam 😀
2017.10.01
Drága Kis Éhes Zizi!
Nem akartalak megijeszteni, nincs is miért aggódnod… Volt egy hosszú 3 órás beszélgetésünk az elmúlt 10 évünkről és arról, hogy mennyire semmi sem változott kettőnk között – mint ahogy Nálad és Ferkónál sem. Nem javult, kicsit romlott. Ő panaszkodott, hogy a munkámba menekülök és nem foglalkozom Vele elegendő időt (igaz), én sérelmeztem, hogy senkitől sem kapok kettőjük közül támogatást a TravelBus kezdete óta. Az elején megmondtam, hogy ez az évem rá fog menni a vállalkozás építésére és ezt Vele, vagy Nélküle, de végigcsinálom, mert nem azért ment el 3-4 hónapom semmire, hogy feladjam amikor már látszik valami. (Csak 3-4 hónapról beszélünk… nem 10 évről!) Egyelőre sokkal több a belefektetett energia, mint annak ellenértéke, valószínűleg ez sem segíti a kacsolatunkat.
Való igaz, hogy egyszer sem lett felhánytorgatva a Szilveszter, de a „nem tudom kinek írogatsz már megint Viberen és Messengeren” és a „Miért kell minden üzenetre azonnal válaszolni”, aztán a „Én nyolc után már nem venném fel a telefont”… és végül a „Többet foglalkozol velük, mint velem” megjegyzések a lappangó féltékenység apró jelei január óta, még abból az időszakból is, amikor még semmi alapja sem volt. Hát most van.
Élünk egymás mellett, mint két albérlő… Ő engem akar, de nem tudja miért… én is szeretném Őt megtartani, de nincs jövőképem mellette.
Felajánlotta, hogy az elkövetkezendő öt napban mindketten gondolkodjunk, hogy együtt, vagy külön folytassuk a további életünket a későbbiekben. Ha ez már felmerül… innen nagyon nehéz fordítani… pláne, hogy eddig ezt próbáltuk… és nem tudom akarom-e.
Remélem szerdán tudunk beszélni… jó lenne hallani a hangod…
2017.09.30
Drága KisBoszi!
Nagyon szerettem volna még akkor írni ide, amikor még ébren vagy és el tudod olvasni… tudom hogy ma nagyon korán fekszel le, mert holnap hajnalban kelsz. Sajnos nem sikerült. Amikor megkaptam a leveledet, még mindig Alsótoldon voltunk, mert valaki eltűnt a túra közben. Nagyon ideges voltam és még annál is fáradtabb. Edótól ma nem tudtam Neked írni, mert szinte egész nap mellettem volt. Tulajdonképpen nagyon aranyos volt, kiegyensúlyozott és folyamatosan fecsegett. Azt hiszem semmit sem vett rajtam észre… mert én is nagyon boldog voltam… hogy vagy nekem.
Lehet hogy igazad van, sosem volt fal, de valami mégis történt velünk, amitől mindketten elveszítettük egymással szemben a gátlásainkat és (én végre) a kétségeimet Veled kapcsolatban. Csodálatos érzés szeretni Téged és tudni, hogy Te is szeretsz. Tökéletes boldogság, ha nem maradtam volna egy kicsit telhetetlen, türelmetlen és nem akarnék most már mindent, ami Te vagy. De… nekem sincs más választásom, mint elfogadni a kettősséget és ahhoz képest, hogy mindkettőnk elvei ellen vall elfogadni, hogy bizony hazugságra kényszerülünk azért, hogy mindenki boldog lehessen. Igen Ferkó is és Edó is. Hozzuk ki a legjobbat belőle, ahogy írtad és vigyázzunk a boldogságunkra.
Még most is érzem a puha kis szád, hiába nem vagy itt… mégis itt vagy érzem. Szinte az összes mondatra emlékszem, amit meséltél és alig várom, hogy mesélj még, mert még jobban szeretlek ahogy rájövök, hogy mégis ismerlek és tudom hogy gondolkodik a kis szürkeállományod. Miért nem beszélgettünk korábban? Olyan, mintha egy kis angyalt fogtam volna, aki nem akar elrepülni, mert jó érzi magát velem… egy olyan gyönyörű angyalt, akit csak boldoggá kell tenni és engem választott, hogy megtegyem. Soha nem fogsz csalódni… nagyon régóta erre vágytam! Nagyon büszke vagyok rá, hogy Te vagy nekem.
A mai naptól számított egy hónapon belül nem kell többé gyógyszert szedned!!! Bármit megteszek amit kérsz és amire vágysz… kérj tőlem lehetetlent.
Holnap valahogy megpróbállak reggeli órákban felhívni 😉
Szép álmokat Zizi… nem mozdulok mellőled, amíg alszol!
2017.09.29
Drága Kis Zizi!
Ma annyi jó szót kaptam Tőled, hogy már tényleg zavarba jövök tőle. Nem szerencse kérdése, hogy Téged szeretlek és nem kiérdemelted! Amióta megláttalak szeretlek, de ahogy kezdünk megnyílni egymásnak egyre jobban. Gyönyörű kis léleknek tartalak, aki mentes minden rosszindulattól és csak arra vágyik, hogy szeressék… semmi másra. A részem vagy és a minden gondolatom… nem tudom máshoz hasonlítani. Nekem pedig nincs annál jobb érzés, mint hogy boldognak látlak és ígérem, amíg élek vigyázok Rád, hogy soha többé ne veszítselek el és ne légy soha többé szomorú.
Jelentem a kis galléros megnyugodott és türelmes, a kis körte pedig megtelt és elégedett… a lelkem pedig olyan boldog, mint amilyen akkor volt, amikor először megláttam azt a gyönyörű kiscsajt Csépán, akit azóta sem tudok elfelejteni… és nem is akarok. Annyira szeretlek… és… vakon (süketen is 🙂 ) megbízom Benned Zizi… nincs többé fal!!!
2017.09.28
Jó nagyot aludtam, mint akit leütöttek. Talán már Ti is hazaértetek… szoktam nézegetni a Vibert, mikor nézted utoljára, de még mindig csak a dél körüli időpontot láttam. Ilyenkor nem merek Neked írni, mert Tündi is és Ferkó is körülötted van. Remélem nem esik vissza a pici lelked letargikusabb állapotba, már-már reménykedem, hogy egy kicsit magabiztosabb vagy Magaddal és velem kapcsolatban is. Ne kelljen egymásnak bizonygatnunk mennyire szeretjük egymást. Én érzem, hogy nagyon szeretsz és ennél jobb érzés nincs a Földön! Remélem Te is érzed egy picit… nagyon és az öt nap Erdély alatt sem változik semmi. Minél több idő telik el az életemből, annál jobban kezd letisztulni Veled kapcsolatban minden érzés. Rengetegszer félreértettük egymás reakcióit és érzelmeit és ha „megtanuljuk egymást” csodálatos világot teremthetnénk magunknak. Ehhez Neked (és magamnak is) a lelkünket kell megnyugtatni, hogy ne legyenek egyikünknek sem félelmei egymással kapcsolatban… sem azért, hogy „visszatoloncollak”, sem azért, hogy valaha is elveszítesz engem… többé nem hagyom! Én a következő életemben is szeretném, ha a lehető legközelebb sorsolnának mellém 😀 .
Ugyan én Erdélyben dolgozom és bármennyire is szeretném azért jól érezni is magam, amíg elfoglalom az agyam nincs magányosság érzésem, esténként pedig mindig írok, napközben pedig sokat fényképezek Neked.
Tegnap előtt éjjel szerelmeskedtem Veled álmomban egy éjjelen át… addig izgattalak, amíg csak bírtad… ne láttam a gyógyszernek semmi mellékhatását sem.. gyönyörű voltál… aztán felébredtem és én csak egymagam voltam nagy… Kicsit még ciki ilyet leírni Neked, de ami tudat alatt történik, azt nem lehet irányítani… a fura pedig csak az volt, hogy soha sem emlékeztem reggel mit álmodtam csak azt, hogy jó volt, vagy rossz… ez pedig olyan volt mint a valóság…
Lehet, hogy mindketten egy álomképben élünk egymással kapcsolatban? Miért vagyok annyira biztos benne, hogy boldoggá tudnálak tenni és próbálom Veled is elhitetni ezt. Ha mi valamikor sok-sok életen át valóban egy beteljesületlen szerelem voltunk, mikor kapjuk meg végre egymást? Ha mindennél jobban vágyunk rá? Kinek kell ezt bizonyítanunk? Ha Anyukád valahol fentről néz, vajon örülne a boldogságodnak? … És az én Nagypapám, aki olyan hűséges volt a Nagymamámhoz, hogy bármit (ezt szó szerint értsd) elnézett neki… mert először Őt választotta feleségéül, vajon elfogadná, hogy ez is szeretet… vagy csak ez az? Mi a hűség? Kitartás valaki mellett bármi áron? Ki előtt tettünk esküt? Isten előtt, vagy a saját lelkiismeretünk nem enged átlépni egy saját magunknak felállított korlátot? … Ha én tisztán szeretek Valakit, mert Ő az aki és egy másik embert is szeretek, mert Ő szeret engem… melyik szeretet a valóságos? Attól félek nem jön válasz sehonnan… mert ez egy valódi karma… de gyönyörű karma…
Ezt pedig Anyukádért… és értünk!

__________________________________________
Szégyenlek sírni, de néha jól esik elbújva… azt hittem nem tudok. Ebben a keringőben benne volt a 30 évünk minden elszalasztott pillanata. Nagyon köszönöm Neked. Kicsit megkönnyebbültem, talán többet kellene romantikus (általam nyálasnak titulált) klasszikusokat nézni, vagy hallgatni. Már többedszerre hallgattam végig, közben becsuktam a szemem… így mindig látlak Téged. Nagyon fáradt maradtam.
Nagyon jól éreztük magunkat tegnap. Adri nagyon jól megszervezte az egészet és valóban megérte egy napra is kimenni, rengeteg látnivaló volt. Igyekeztem Neked is sok mindent elküldeni, de féltem, hogy a telefonod rezgése miatt kellemetlenséget okozok… de nem bírtam ki. Öt óra körül elhagytuk a Kew Gardent, de csak fél 8-ra kellett Lutonba érnünk a reptérre, ezért úgy döntöttünk leszállunk félúton a kert és a reptér között a Belvárosban és sétálunk még néhány kilométert. Nem tudnék Londonban élni, nekem ez már túl zsúfolt és nyüzsgős. Éjjel-nappal ugyanakkora a forgalom, mivel nonstop él, dolgozik a város. Nem ritkulnak a járatok sem éjjel, csak lemegy a Nap. Lutonba is időben értünk, ettünk, ittunk és…. vártunk. 21:10-re volt kiírva az indulásunk, de este 10 órakor még nem érkezett meg az a Wizzair gép, ami minket vinne haza. Végül Londoni idő szerint 3/4 11-kor sikerült felszállnunk, addigra már szakadó esőben és éjjel 1:50-kor szálltunk le itteni idő szerint. Fél 3-ra kerültünk ágyba. Reggel fél 7-kor elindultam már itthonról, mert nem tankoltam mikor utoljára letettem a buszt. Mintha egy órát aludtam volna… Holnapra szeretnék friss lenni Neked, remélem összejön a találkozás, úgy várom, mint egy kamasz. 😉
Most hívott a partner cégtől a Csilla, hogy 14 órára menjek Szigetszentmiklósra a gyerekekért, így nyerek még egy órát itthon.
Sokat gondolok Rád is, Anyukádra is… el kell engedned Őt. Hidd el egy darabid, míg nem kap egy újabb küldetést, vigyázni fog Rátok. Minden döntésedet befolyásolja, még ha nem is tudsz róla úgy, hogy az Neked a legjobb legyen. Én is sokszor kérem a Nagypapámat, hogy segítsen.
Tegnapi képeink megosztva: https://photos.app.goo.gl/VHdg6gR6y1AnT8r83
__________________________________________
2017.09.27
Jó reggelt Zizi Kisasszony!
Még itthonról küldök sok-sok álom puszit, ezt be kellene osztani péntekig.
Tegnap Adri áthozta Lichit (a dagi cicáját) és szinte egész éjjel ment a hierarchia háború az előnyös területekért a lakásban. Amúgy sem aludtam jól, pedig miután írtál nekem már megnyugodtam. Legközelebb már útközben írok…
Felszálltunk. Megint fájt a fülem, de ez most elviselhetőbb volt, mint múltkor. Lassan elérjük a repülési magasságot a 33000 lábat, ami körülbelül 10000 méter, ilyenkor kicsit elcsendesednek a hajtóművek és halk morajlást lehet csak hallani. Itt fent mindig süt a Nap. Gyönyörű, még aki tér- iszonyos az is úgy érzi, hogy alatta a felhőkön úgyis puhára esik.

Kezdek idő-viharba kerülni 🙂 … ránéztem a telefonom órájára és 22:03-at mutat, szeptember 25 hétfőt. Amúgy is tévedtem a repülési idővel kapcsolatban, 2 és fél órát repülünk és londoni idő szerint másfél. A Te szemszögedből tök mindegy, így tovább fárasztalak.
Tudtad, hogy soha senkivel nem leveleztem Rajtad kívül? Ezt is csak Neked csinálom, amire nem nagyon tudok magyarázatot. Talán túl keveset találkoztunk az életben és ezzel próbálom ellensúlyozni. Ilyenkor úgy érzem tényleg itt vagy a zsebemben és rögtön olvasod amit írok.
Ha Adrival külföldre együtt megyünk én sosem szólalok meg angolul, ha mellettem van. Sokkal rosszabbul beszélek, mint Ő és szégyenlem. Egyszer megmosolygott és megsértődtem. Ne nevess! Már próbálok uralkodni a sértődékenységem felett. Ha ez a hibám nem lenne, tökéletes lennék 😀 Az is ezt bizonyítja, hogy ma mindent nekem kell intézni: ebédet, jegy vásárlást, útba igazítás kérést hogy visszanyerjem az önbizalmam és megígértem, hogy elviselem, ha kinevet, vagy kijavít.
Leszálltunk épségben. Megjött mindkét leveled és nagyon köszönöm Neked. Nem akarok többé hitetlenkedni, csak szeretni akarlak. Nem jó érzés kételkedni, vágyakozni… Csak szeretni jó… Egyszerűen elfogadva mindent, amit kapunk egymásból.
__________________________________________
2017.09.26
Már csak azért is találkoznunk KELL, mert látni szeretném a tetkódat… Akárhová is varrattad! 😀
Nagyon hiányzol és csak az ígéretem miatt nem hisztizek Neked… Szeretlek Zizi… De hisztizek! Kinek mondjam, ha nem Neked?
Nagyon akarok bízni Benned… De nem tudok a félelmemmel mit kezdeni. Meg kell tanulnom, hogy ebben szituációban bizony el telhet több nap is, hogy nem hallom a hangod, de eddig el voltam kényeztetve… Azt mondtam használj ki és akkor keress, ha valóban vágysz rám… de alig várom, hogy kihasználj… azt hiszem most Te sokkal jobban viseled ezt, mint én.
___________________________________________
Most pedig addig írok, amíg nem keresel, vagy haza nem indulunk 😉 … ha nem keresel, annyi zöldséget fogsz olvasni, hogy kiszeretsz belőlem, ergo mindkettőnk érdeke, hogy ne legyen hosszú az íromány.
Tényleg találtam egy erdőt, sréhen szemben a termálfürdővel. Át is fogok oda költözni, de reggel egy kicsit túl öltöztem és melegem lett a pulóverben, megvárom, míg megszárad a hátam.
Tetszik, hogy most mintha sokkal másabb kapcsolatunk lenne, mint eddig. Lehet, hogy a sok elszakadás megtört bennünket, de ahogy soha semmi sincs véletlenül, a sok balul sikerült próbálkozás után még jobban kötődöm Hozzád. Nehéz az elveszítés miatti félelmet leküzdeni, egyelőre uralkodom felette. Én vagyok az erősebb és sosem voltam félős… csak Veled kapcsolatban vagyok az. Nem véletlen ez, ha visszagondolsz, az elmúlt 30 évben jó pár elszakadáson átestünk, de minden találkozást követően egyre jobban fájt a szakadás. Direkt nem szakítást írtam, nálunk ez valójában sosem történt meg… és nem is szeretném.
A tegnapi beszélgetésünket Edit szakította meg, de nagyon jó kis írást mutatott.

9 jele annak, hogy idős lélek vagy

Rá kellett jönnöm, hogy csupa öreg lélek vesz körül, valószínűleg Veled együtt. Sajnos én nem érzem, hogy mindenben igaz lenne rám, de már nem az elején járok az is biztos.
Fura az is, hogy akik körül vesznek és erős hatással vannak ránk, mind az előző életünk fontos szereplői voltak… Te is. Illetve úgy tűnik főleg Te.
Nem akarom tudni a karmám lényegét Veled kapcsolatban, de a kötődés és az erős szeretet egymás iránt talán egy korábbi életünk beteljesedetlen szerelméből maradt… amit ebben az életben újabb esélyként ismét megkaptunk. Lehet, hogy túl kombinálom az egyszerűt: kellesz és kész.

Ez nem olyan igazi erdő, inkább park… de a fakopács itt melózik a fejem fölött és az előbb egy fekete mókust is láttam. Úgy szeretném, ha Te is látnál a szememmel. Sok szép helyen jártam, járok és sokkal szebb lenne minden, ha az élményt megoszthatnám Veled.
Kisújszállás amúgy túlságosan nem fogott meg, álmos, unalmas hely. A főutcája szép, egy-két sarokkal beljebb szemetes és lepukkant. Egy kisváros szépségét sosem a gazdagsága teszi széppé.
11-kor kinyitott A Cukrászda. Most lassan fél 1 van. Egy kicsit körülnézek ott is… Élményt gyűjtök a körtémbe 😀
Hát olyan a cuki, mint a város 🙂 … Nem kommentálom, mert csak a Muppet Show színház karzatán ülő két vénemberre emlékeztetnélek… Mondjuk a kókusztekercset még egy kis vasabival lehetett volna visszatéríteni az élelmiszer kategóriába és a kávé sem volt egy kulináris orgazmus pláne úgy, hogy az apró csészében a teáskanál szúrta a szemem.
Most néztem, hogy milyen képet küldtél, miközben utaztunk? Avokádó 🙂 … megtudtam, hogy erős vitaminhiány esetén kívánja az ember, viszont körte hasat csinál.
Gondolom ma Ferkóval vagy egész nap és miután azt írtam nem akarok Veled ilyenkor beszélni, nem keresel… már feladtam, hogy beszélünk ma, így bosszúból a sületlenségeimet olvashatod 😀
Az október is erős hónap lesz munka szempontjából, de örülök neki, mert helyre billent egy kicsit anyagilag. Jelenleg ott tartok, hogy nincs egybefüggő 3 napom a megrendelések és a saját szervezések között, pedig a hónap vége felé a műszaki vizsga is lejár.
Nagyon szeretnék Veled találkozni, de ahhoz Neked is akarni kell egy kicsit. Tegnap visszakérdeztem, hogy Neked mikor jó, de vagy nem vetted észre, vagy diplomatikusan átsiklottál felette. Én pedig nem erőltetem ha látom, hogy kényes a téma.
Hiányzol nagyon… hogy ne Veled foglakozzak egész nap, mára abbahagyom… így is lesz mit olvasgatnod. Csütörtökön írok Neked… Azrán lesz ahogy lesz.
Vigyázz magadra KisBoszi… Sok puszi… mindenhová 😉

Holnap reggel 6:30-kor fogunk felszállni egy magenta (érzed miket tudok 😀 ) farkincájú Ryanair géppel. Az út másfél óra lesz és miután Adri occó jegyet vett, mindhárman a gép különböző pontján ülünk, nem ablak mellett. Ezeken a gépeken ezek úgyis csak kandikálók vannak, nem nevezném ablaknak őket. A telefont nem kell kikapcsolni, csak repülő módra tenni, tehát tudok Neked írni, remélhetőleg nem az utolsó élményeimet :D. Tényleg nem félek a repüléstől, de az utolsó repülés óta a le-, és felszállást nem szeretem. Év elején Cordobán megfáztam és hazafelé már felszálláskor elkezdett fájni a fülem, de leszálláskor ez még rosszabb lett. Olyan, mintha satuba fogták volna a fejem. Jó egy napig azon röhögtek a csajok, ha mögöttem beszéltek egyáltalán nem halottam Őket, viszont vesztükre megtanultam szájról olvasni. Szerintem, ha egy-két napig ígymarad elsajátítom a Sinosz-t, a süketnéma jelbeszédet. 🙂
Szóval 8000 métertől felfelé csak Neked írok. Elküldeni nyilván csak később tudom, de kérlek értékeld azt az írást úgy, mely mindenek felett született.
A repülést követően vonatra szállunk és a 8 és 3/4-dik vágányról az arborétumig pöfögünk és közben Bagoly Berti féle Mindenízű cukrot rágcsálunk. Nagyon remélem Harry Potter fun Vagy, különben nem leszünk jóban. Én annyiszor kényszerültem végignézni, hogy már azt hiszem szeretem is. Mindent a gyerekért!
Megjött a csapatom… Sokat fogok gondolni Rád…. nagyon várom a pénteket 😉 sok-sok puszi, még egyszer!
__________________________________________
Nem tudom sokszor miért stresszellek. Ha az a célom, hogy meggyógyuljon a pici lelked nem szabad ilyet csinálnom többet. Meglepődtem, hogy sokszor mennyire ugyanazt érezzük, ugyanazok a dilemmáink és félelmeink egymással kapcsolatban.
Annyira szeretlek, hogy állandóan attól félek, hogy elriasztalak magamtól, ugyanakkor tudom, hogy bármit tennél velem akkor is szeretlek úgy és olyannak amilyen vagy… és azt hiszem Te is így érzed velem kapcsolatban.
Nekem kellene lenyugodnom egy kicsit és egyfolytában Téged nyugtatlak. Nagyon szeretnék vigyázni Rád, hogy megmaradj nekem örökre…
__________________________________________
2017.09.25
Szólj ha rosszul látom a dolgokat, de miután keveset beszélgetünk, még mindig próbállak kiismerni.
Szerintem egy kicsit vissza kell vennem magamból, mert úgy érzem néha túl sok vagyok Neked. Hajlamos vagyok vagy mindent akarni, vagy semmit és most megint ajtóstól rontottam a házba, úgy vettem észre megijesztettelek ezzel.
Felejtsd el a lakókocsi projektet, belátom morbid ötlet volt. Rendszert sem akarok Rád kényszeríteni, van saját jól bevált rendszer az életedben. Néhány napja én mondtam, hogy éljünk carpe diem módon, nem tudom miért gondolok többet ebbe a történetbe, mint amennyi valójában. Szeretnélek kisajátítani, de már egyikünk sem kamasz, hogy egymásra kényszerítsünk dolgokat. Megígértem azt is, hogy nem kérek bocsánatot, de most úgy érzem túlzásba estem egy kicsit… úgyhogy: bocsánat.
Holnap örülök, ha tudunk telefonálni, de ha együtt mentek Ferkóval nem akarok Veled beszélni… akkor nem úgy beszélgetünk.
Szívem szerint csak Veled lennék éjjel-nappal, de ha szeretnélek magam mellett tartani hosszú távon hagynom kell neked egy kis levegőt, márpedig többé nem szeretnélek elveszíteni. Az elkövetkezendő napok erre tökéletesek lesznek.
Jó éjt Zizi!
__________________________________________
Szép reggelt Zizi!
Remélem jól aludtál. Szinte egész éjjel ott ültem az ágyad szélén és néztem ahogy alszol, vigyáztam az álmodra. Néha odabújtam melléd, simogattam a hajad, de csak óvatosan, nehogy felébresszelek… csak hajnalban jöttem el, mert nekem is kell egy kis alvás. 😉

___________________________________________
2017.09.24
Más téma
Képzeld megtaláltam a neten azt az objektumot, ahol másfél évig a föld alatt katonaként szolgáltam. Én a 31-en voltam Nagytarcsa és Isaszeg között, de Pécel és Isaszeg között egy teljesen ugyanilyen, a 32-es objektum volt. A hivatkozáson a mi „titkos” bázisunk látható:
http://kameraaltal.blog.hu/2014/02/10/nagytarcsa_olp_rh_adoallomasa_31-es_objektum
___________________________________________
Játék a gondolattal
Ha hülye ötlet… elvetjük és nem beszélünk róla többet…
Van a Gyökér utca végén egy telephely… ahol lehetne tárolni, havonta mindössze tízen ezer Forintért. Ezt vagy egy másikat… mindegy. Ennek az ára 649.000 Forint:
https://www.hasznaltauto.hu/lakokocsi/hobby/hobby_compass_440_-5_fos-12001544

___________________________________________
Reggel óta sokat gondolkoztam rajta hogy mi váltja ki Nálad a pánikrohamot és – bár nem vagyok szakember – miként lehetne elejét venni egy életre. Azon túl, hogy agyon csókolgatlak amikor találkozunk, figyelned kellene önmagadra, hogy mielőtt rosszul leszel mi foglalkoztat. Szerintem ez egyfajta kétségbe esés, mert kilátástalannak érzed a jövőd mind az otthoni dolgokkal, mind a velem kapcsolatban. Én csak akkor okozok valódi örömöt, ha Melletted vagyok és megérintelek, vagy simogatom a pici lelked, de a kieső időben Neked kell pozitív energiával ellátni Önmagad. Még nem tudom hogyan, de ki kellene alakítanunk egy rendszerességet a kettőnk életében is, amire mindig lehet számítani.
Egyelőre elméleti szinten… de már korábban is eszembe jutott, hogy kell egy hely ahol nincs rettegés attól, hogy meglátnak… ami csak a miénk és ahová el lehet bújni a világ elől. Nem szobára szeretnélek vinni, ennél sokkal többet szeretnék… és meg fogom valósítani. Ha nem most, akkor holnap, ha nem holnap, akkor jövőre… ez csak akarat kérdése, nem pénz!!!… és ezt be is bizonyítom Neked… akkor már talán Te is hiszel Önmagadban… és bennem is.
___________________________________________
Drága Majdnem Milliomos Pici Életem! 😀
Az eheti lottó nyerőszámok: 14, 58, 59, 78, 85 … a mi majdegyszernyerőszámaink: 13, 17, 29, 47, 71.
Azt tartja a mondás, hogy „akinek a játékban szerencséje van, annak a szerelemben nincs” … úgyhogy megnyugodtam. 😉 Remélem sosem lesz ötösöm a Lottón.
___________________________________________
Szia Kis Boszim!
Sokkal jobb napom lett, hogy reggel beszélgettem Veled! Ilyenkor kisimul minden és megnyugszom, hogy jól vagy. Remélem Neked is szerencsét hoztam és sok-sok sapkának találtál új gazdát.
Edó is aranyos volt ma, nyugodt és vigyorgós. Ilyennek szeretem, mert ilyenkor lehet froclizni és vág a esze, mint a borotva. Sokat röhögtünk, amire rásegített egy-egy pohár bor is. Száraz eper bor. Még sosem ittam ilyet, de nem volt rossz.

Mielőtt megijednél, nem vezettem ma és nem is fogok. Buszokkal mentünk Budapest határig, a Ferihegy D portáig és onnan sétáltuk Vecsés túlsó végéig, ahol a fesztivál volt. Hazafelé kitaláltuk, hogy nincs is messze Rákoshegy, gyalogoljunk haza, így röpke 14 kilométer gyaloglás után haza is értünk… Ha nem lennék ilyen konszolidált, azt mondanám kibaszott messze volt és kurvára elfáradtunk, ezért itthon lezuhanyoztunk és felborultunk egy kicsit. (Ne ijedj meg, részemről ez nem volt igazi fürdés, hisz messze van még az egy hónap vége, csupán benedvesítettem magam itt ott, de szappant nem használtam és nem vettem le a ruhámat sem 😀 )
Hazafelé menet volt időnk beszélgetni, így igen hamar szóba kerültél. Kérdezte Edó, hogy május óta beszéltem-e már Veled.
Ehhez hozzá kell tennem, hogy amikor eltűntél (miután kimentem a piacra Hozzád), Edó már aznap este látta rajtam, hogy valami nem stimmel és nekem csak igennel és nemmel kellett válaszolnom (magyarázkodás nélkül), de szinte mindent kiolvasott a fejemből. Elmondtam végül, hogy ugyan nem én kerestelek meg, de csak idő kérdése volt hogy megtegyem. Te kerestél meg és küldtél el rá pár napra. Én akkor azt mondtam, hogy végleg lezártam a kettőnk ügyét és biztos, hogy soha többé nem keresel meg, mert bunkón viselkedtem Veled. Ő csak azt mondta, hogyha mégis megkeresel, csak tegyek le aznap az asztalra egy nagy tábla csokit és ne magyarázkodjak. Ez persze a mai napig nem történt meg mert…
hazudtam érte és értünk. Nem tudom érzi-e rajtam, ha nem mondok igazat, de még egyszer nem esek bele ugyanabba a hibába.
Egy váll rándítással és egy okéval elintézte, majd témát váltott, de azért még megkérdeztem Őt: mennyire bízik meg azóta bennem? Azt mondta, hogy miután érzi, hogy szeretem nem érdekli, hogy beszélek-e Veled, de nem akar tudni róla… nem hiszi, hogy Te és én valaha is eltűnnénk egymás életéből és félt, hogy egyszer választanom kell.
Ilyenkor szívem szerint mindent elmondanék Neki, mint barátnak, de miután Ő a feleségem, nem töröm össze a lelkét. Az a fura, hogy már nem érzem mekkora szemétláda vagyok.
Joggal kérdezhetnéd tőlem, ha Editnek hazudok, Neked vajon igazat mondok-e? Csak remélni tudom, hogy az elvakult érzelmeken túl, nem tartasz hiteltelennek… de nem tudom bebizonyítani az ellenkezőjét sem. Sajnos amiket tettem Szilveszterkor és azóta Veled és Edóval az pont a hiteltelenségemet támasztja alá. Bár Te most szerelmes vagy és nem látsz át a rózsaszínű felhőn, Ő pedig nem akar tisztán látni.
Tudod, ahogy Te is szereted Ferkót, én is szeretem Editet. De mindkettőnk párja valahol csupán a megszokáshoz ragaszkodik. Jól érzem magam Edó mellett, de Tőled libabőrös leszek, annyira vágyom Rád és ez mindig hiányzott az életemből. Eddig akárhányszor találkoztam Veled újra és újra szerelmes lettem Beléd. Amióta pedig még nem mentél el újra… egyre közelebb érzem azt a régóta vágyott boldogságot.
___________________________________________
Nem tudok mit tenni, mint várni, hátha jelentkezel… Semmit sem aludtam éjjel, csak Te jártál a fejemben. Megint csak aggódom érted és hiányzol… mintha egy állandó körforgásban lennénk és ugyan tele vagyunk kellemes és semmihez sem hasonlítható érzésekkel, de ugyanakkor állandóan félelemben tartjuk egymást… akaratlanul is.
Ezt egyikünk sem fogja sokáig bírni. Hiába akarom megmenteni a lelked, lassan az enyém is elsorvad a Tiéddel együtt. Miért nem tudunk egy kompromisszumos megoldást találni, miért akarunk mindent, ha a kicsit sem tudjuk megbecsülni, amit kapunk egymásból? Ez nem Neked szemrehányás, hanem magamnak… vagy mindkettőnknek.
Legszívesebben a karomban hordoználak végig mindenhol és büszkén dicsekednék mindenkinek, hogy megvan! Ő csak az enyém és végre boldog! De sajnos mindössze perceket adhatok Neked abból, amit egy életre megérdemelnél. Odafigyelést, feltétel nélküli szeretetet és végtelen boldogságot… amire egész életedben vágytál… és én is.
… és csak Neked léteznék!
___________________________________________
2017.09.23
Nem igazán értettem ma az üzeneteidet… nem tudtam, hogy baj van, vagy megint rosszul lettél, vagy észrevette Ferkó, hogy írogatunk egymásnak. Semmit sem írtál, ami nyilván azért volt, mert nem volt alkalmad, de ha írtál sem derült ki számomra semmi. Jó lenne, ha holnap hallhatnám a hangod valamikor, de Edóval Vecsésre megyünk a Káposzta Fesztiválra és nem tudom hol és mikor tudunk beszélni. Kérlek valahogy jelentkezz, ha tudsz, mert nagyon hiányzol és nagyon aggódom érted, főleg amikor össze-vissza üzengetsz.
„Nagyon jaj van, szinte egyfolytában” (bár vezettem, de kérdeztem, hogy mi? …nincs magyarázat)
Csak képeket szerettem volna küldeni, hátha a lelked fáj és fel tudlak vidítani.
„Ne”
Értettem. Nem titkos a levelezésünk és nem akartad, hogy prüntyögjön a telefonod minden üzenetnél.
És a végén a legrejtélyesebb és egyben legidegesítőbb üzenet: „Még élek”
Itt sajnos a Hungária kőrúton vezettem és folyamatosan beszéltek hozzám az utasaim, ezért nem tudtam mit írni. Mire visszaírtam volna, eltűntél…
… Tudom, hogy korán kelsz és tudom, hogy fáradt vagy este ezért korán le kell feküdnöd. De nagyon kérlek, ne kelljen barkóbázni mikor megosztasz velem valami fél információt, amit ha Te olvasnál tőlem, nem tudom mit szólnál?
Mi volt a célja, vagy az értelme a mai levelezésünknek? Aggdalom keltés? Foglalkozzak Veled, de hagyjalak békén? Nem tudok Rólad semmit…
Én is dolgoztam ma és fárasztó volt, mert állandóan kellett valakivel foglalkoznom a 15 utas közül… sok volt a kérdés és nehéz volt mindenkivel egyformán törődni és négy helyszínt jártunk be úgy, hogy az egy napba beleférjen, ne siettessek senkit, világosban érjünk vissza a Planetáriumhoz és minden helyszín előtt meséljek azok történetéről keveset. Nehéz kedvesnek és türelmesnek maradni, főleg, ha egyfolytában Te jársz a fejemben… de tudod „a robot dolga a szolgálat”… és nem tudok Rólad semmit…
Most lassan este tíz óra és Edóval még nem beszélgettem, mert csak ma 71 üzenet jött a facebook oldalra és 7 email… és nem tudok Rólad semmit… Ma nem is fogom megtudni, lehet holnap sem… és még csak most jönnek az emailek, aztán a feleség… ha kibírja várni…
Nem haragszom Rád, nagyon imádlak Zizi… mint tegnap, tegnap előtt, az előtt és amióta ismerlek… de vannak dolgok, amik az én intelligencia és lelki erőnléti szintemet meghaladják… mint ez a mai levelezés.
___________________________________________
Nem merek írni Viberen, mert nem akarlak megbuktatni.
Megint megijesztettél egy kicsit reggel, de menet közben utasokkal nem tudtam írni és azóta sem írtál, hogy mi baj van. Azt értettem, hogy elnyomogattad a pici ujjaddal a Vibert és már nem vagyunk titkosítva, de azt hittem megint rosszul lettél reggel.
Csak azért küldözgettem képeket, hogy velem legyél kicsit.
De… Velem jött unokaöcsém anyósa és teljes agymosáson mentem át… Bugaszegen nem tudtam átpasszolni senkinek, mert menekülnek előle az utasaim. Senki mással nem tudtam beszélgetni, mert mindenbe beleszólt és előbb-utóbb lemorzsolódtak a többiek.
Most Krisna-völgyben vagyunk. Lejöttem a buszhoz a parkolóba, mert annyit beszélt, hogy már nem bírtam… lejött utánam és amíg írogatok Neked most is beszél… megállás nélkül a semmiről. Nem zavarja, hogy Veled beszélgetek.

____________________________________________
2017.09.21
Megmondjam mit szeretek Benned? Még mindig nem tudom!!! De nem fogom tétlenül végnézni, ahogy elmúlsz, mert Veled megyek, akárhová akarsz kerülni!!!
„Bízz bennem picit” …
Megbíztam. Nem tudom merjek-e Veled őszintén beszélni, mivel ártok, mivel bíztatlak. El tudtam volna Veled képzelni a hátralévő életem, de nekem úgy tűnik Te nem ezt akarod. Bárkinél jobban szeretlek a világon. De… ugyanazt a kétséget érzem Benned most, mint Szilveszterkor és én nem fogom elhagyni Edót Érted, amíg a falat építed. Nem hitegetlek!!! Hazudhatom Neked, hogy megbízom Benned, de nem bízom… még kérésre sem. Nagyon nagyon szeretlek és mindent megteszek, hogy meggyógyuljon a lelked, de félek Tőled.
Eljutottam oda, hogy minden pillanatban Rajtad jár minden gondolatom. Mr Sarlatán szerzett mindkettőnknek egy jó napot!
Ha kellek Neked így is, az égbe emellek és megpróbállak boldoggá tenni. Ha eltűnsz… úgy tedd hogy engem az életbe nem találsz meg többé!!! Nem sértődöm meg, de nem tudok még egy átmenti szakítást sem többet elviselni. Nem tudlak ennél jobban szeretni, ha ez kevés, nem én vagyok a sorsod.
Ha a JÓS szerint kárt okozok a lekednek, hisz ő biztos tudja… egy szavadba kerül… és ha megint hallgatással büntetsz: eltűnök egy életre.
Holnap 8 után tudunk beszélni telefonon. Ha felhívsz beszélünk, ha nem, értek a hallgatásból is… én nem kereslek, amíg nem jelentkezel.
______________________________________________________________
2017.09.20
Talán már meséltem, hogy 27-én Londonba repülünk hárman, mindössze egy napra. Hajnalban indulunk és éjjel jövünk haza. Adri újabb extrém ötlete alapján, még a szülinapomra ajándékba ezt kaptam az élményt. Imádom ezt a csajt, mert bolond és nagyon örülök neki, mert nagyon szeretek repülni.
Tulajdonképpen két választásom volt, vagy kiugrok vele egy működő repülőből ejtőernyővel (nyilván profi ejtőernyős közreműködésével), vagy a Kew Garden és én hősiesen a másodikat választottam…

ami nem jelenti azt, hogy az első ugrás ötlet ugrott, mert már az is szervezés alatt van. Nem tudom minek néz engem a csaj, de már nem vagyok annyira fiatal, hogy bármire megfűzzön, mint néhány éve. Tudod úgy érzem néha, hogy egy tetkóval jobban kiegyeznék…
Ugye megmutatod majd az angyal szárnyas tetoválásod??? Ugyan ma megpróbáltam kitapogatni, de nagyon ügyesen eldugtad 😉 … lehet, hogy nem is vagy Angyal, Kisördög? 😀
______________________________________________________________
Aggódom a holnapi kirándulás miatt. Nagyon bíznak bennem és ez könnyen a visszájára fordulhat, ha nem vigyázok. Reggel elmegyek a Planetáriumhoz de lehet, hogy kelet helyett nyugat felé vesszük az irányt, ahol szebb idő lesz. Tudok a Vértesben jó néhány szép helyet… vagy elkirándulok Gödöllőre 😉
______________________________________________________________
Még egy gyönyörű napot szereztél az életemben. Így már remélem hosszú életünk lesz és sok-sok ilyet megélek még… vagy még szebbet is. Telhetetlen leszek és mindent akarok, ami Te vagy.
A leomlott fal tövében magabiztossá teszel, nem kételkedem, nem jár az agyam felesleges hülyeségeken és nem gyártok ideológiákat Veled kapcsolatban, hogy vajon mire gondolhattál, amikor azt mondtad, hogy…
Nem csak a Te pici lelked gyógyul (ha gyógyul tőlem), hanem egyre jobban érzem magam a bőrömben… mert tudom, hogy Te vagy nekem.
Talán előbb-utóbb sikerül befejeznem a hízelgést is és letörölted a nyálat a képernyő aljáról is… 😀
______________________________________________________________
2017.09.19
Nagyon várom a holnapot, még ha kétséges is, hogy találkozunk…
Annyira hihetetlen, hogy ez megtörtént velem, olyan mintha álmodnék. Egy olyan lány szeret, akire mindig is vágytam, mindig is szerettem, de valahogy mindig elkerültük egymást.
Gondolkoztál már azon, milyen életünk lett volna, ha együtt maradunk? Mennyi közös élmény, gyerekek… vajon milyenek lettek volna? Olyan, mint Fanni, Timcsi, vagy Adri, vagy egy kettőnkből gyúrt másik kislány lett volna… Mindig kislányt szerettem volna, ez volt az egyik legnagyobb ajándék az élettől… Edót is örülök, hogy megismertem, mert nem volt rossz életünk… de… Te vagy a legnagyobb ajándék… és tavaly Karácsonyra megkaptalak az élettől… és most is újra… de most már remélem örökre. Hogyan lehetnék minél többet Veled? Nagyon szeretném.
Amíg ez nem oldódik meg, minden percét élvezem, amikor Neked írhatok, vagy amikor találkozunk. Ki tudja meddig élünk? Carpe diem!!!
______________________________________________________________
Nem tudok Neked telefonról a Viberen írni, Edó mellett. Szóvá tette, hogy eddig ha a Vigh Pistivel (Az Asszonnyal) beszéltem, nem vonultam ki a kertbe. Kicsit azt hiszem gyanakvóbb lett velem kapcsolatban, sajnos nem alaptalanul. Nem szeretném, ha kételkedne, mert nem tudok magyarázkodni és úgy érzem most elég kiegyensúlyozott Ő is. Azért tudom magam mocskosul érezni ilyenkor, pedig ezt már múltkor megbeszéltük, hogy akkor nem bántjuk Őket, ha nem sejtenek semmit… és tartom magam ehhez.
Ez viszont a Te rovásodra megy, mert egy nyamvadt puszit sem tudok küldeni Viberen, ha már az este 7 órához képest még 18 óra 37 percet kell várnom legalább, hogy az igazit is átadhassam végre. Akkor viszont véged lesz! Nincs annyi smiley, amit Te kapsz tőlem, ha elkaplak!!! 😀

2017.09.18
Csendesen esik az eső… az ilyen általában igen hosszú ideig tart. A kopogó eső olyan mintha elringatná az embert, jól szoktunk aludni… azért sajnos be kellett fűteni egy kicsit. Ha így marad az időjárás nem maradunk itt még egy éjszakára, semmit sem tudunk csinálni. Ma jól körbe sétáltuk Őriszentpétert ebéd után, majd bringával áttekertünk Szalafőre, ami csak 4 kilométerre van… de túl jól laktunk, ezért igen nehezen bírtuk a szintkülönbséget. Alig vártuk, hogy hazaérjünk és miután Edó szundizott (mi pedig egymásnak írogattunk) még este besétáltunk a központba… nevezzük belvárosnak.

Valahol tényleg zavar, hogy egyfolytában csak Rád gondolok és ezzel tovább mérgezem Edóval kapcsolatunkat, bár igyekszem ezt leplezni. Jól elvagyunk, elhülyéskedünk, de a jóbarátságon és a felelősségtudaton kívül, nem igen maradt más ami összeköt minket. Ennek ellenére nagyon ragaszkodik hozzám és igényli azokat a szokásokat, amik már szertartásokká nőttek és valóban megszokássá.
Szeretném az önzetlen szeretetedet én is őszinteséggel viszonozni, hogy megértsd, miért tűnök bizalmatlannak Feléd. Mindkettőtök felé felelősséggel tartozom azért a szeretetért, ami kevés férfinak adatik meg két oldalról. Mindenemről lemondanék érted! Semmi sem érdekel, csak élhessek Veled életem végéig! Mindig is Téged szerettelek és amíg élek szeretni foglak… bárhogyan is alakul a kapcsolatunk. De…
A mi boldogságunk több ember további életének kettétörésével jár. Közvetlenül a párjaink és közvetve a gyerekeink. Te nyugodt lelkiismerettel vágnál bele? Én sem. Mi a megoldás?
Tovább megyek! Ennek a szituációnak az ismeretében szerinted meddig várhatom el Tőled, hogy kitarts mellettem úgy, hogy csak lopva találkozhatunk? Hogyan tehetlek így valóban boldoggá amíg élünk? Meddig vállalod velem ezt a kapcsolatot?
Talán most már kezded érteni, hogy nem bizalmatlan vagyok Veled kapcsolatban, csak félek… oroszlán létemre nagyon félek, hogy elvesztem a legszebb kis lelket, akit valaha ismertem, mert nem tudok választani a lelkiismeretem és a szívem között.
Lehet, hogy ezt az idő fogja megoldani, de attól tartok ez a mi igazi karmánk az életünkben. Te nekem, én pedig Neked.
A fent leírtak ellenére nem vagyok letargikus… nagyon-nagyon boldog vagyok… annyira, mint még soha életemben!
2017.09.17
Ebben a pici házban nem tudnál eltűnni többé a szemem elől… ha csak valaki el nem „garázsol” 😀 reggeltől estig nézhetnélek, majd estétől reggelig ahogy alszol. Többé nem kellene aludnom sem ahhoz, hogy álmodhassak… vigyáznék az álmodra, meg a pici lelkedre, hogy mindig boldog maradhasson.
Jó éjt kis Zizi!

________________________________________________________
Egyáltalán nem bántam, hogy elmaradt a Kastélytúra. Miután fél kettőig romeltakarítást tartottunk és kb. negyed 3-kor aludtunk el végre, majd 5:45-kor ébresztett a telefonom, olyan volt, mintha pár percet aludtam volna. Adri szintén kb. így ért haza, mivel sofőrszolgálatot végzett a családnak. Nem akartam Edónak a fejére olvasni, hogy „én előre megmondtam”, gyakorlatilag még az én félelmeimet is felülmúlta a vendéglátás. A család eddig nem ismert tagjai konkrétan személyzetnek tartottak minket, felváltva ugráltattak bennünket, amit szerintem egész jól viseltek a lányok, mivel ők kevésbé diplomatikusak és béketűrőek, mint én. Én szeretem a vendégeket, de ez nagyon fárasztó volt és a családból senki sem akart önállósodni a kiszolgálásban. Túl vagyunk rajta. Ma viszont Adrival szinte átaludtuk a délelőttöt.
Rossz, hogy nem írsz vissza, de tudom, hogy ez sokszor nem lehetséges… csak várom én is. 🙁 Nem baj én azért írok Neked, mert addig is csak Rád gondolok. Tulajdonképpen nem tudok nem Rád gondolni…
Holnap Őrségbe indulunk, már lebeszéltem telefonon a kempinget Őriszentpéteren, két éjszakát. Várom is meg nem is. Elszoktam a pihenéstől, viszont ránk fér egy kis kikapcsolódás is. Ilyenkor Edó sokszor le szokott pihenni a lakóautóban, meg szundizik is, így akkor fogok tudni írni Neked és sok-sok képet is küldök. Ezeket sosem azért csinálom, hogy fájdítsam a szíved, hanem szeretném, ha Te is egy picit ott lennél velem… ha már minden gondolatomat kitöltöd. 😉

Nincs kerítés és az őzikék ki-, bejárkálnak a kempingbe… ha sikerül lefényképezem őket.
Nagyon hiányzik a hangod, a pici kezed… vagy csak az, hogy legalább tudjak Rólad bármit is… de tudom, hogy kis lelked itt van velem… most más egyelőre nem jut nekem. Hiányzol Zizi nagyon.
Később írok még újra…
_________________________________________________________
Észrevettem magamon most, hogy újra találkoztunk legszívesebben kisajátítanálak és ez nem jó. Megmérgezheti a fura kis kapcsolatunkat. Szeretnék vigyázni arra, hogy ne legyek Neked túl sok hiszen van egy hétköznapi életünk is amikor otthon kell helytállni. Még nem tudok uralkodni az aggódáson, ha nem hallok Felőled egy napig. Még nem tudtam megszokni, hogy újra beszélsz velem és minden szabad percemben azokat a kis smiley-kat nézegetem, amiket küldtél és amiket írtál… olyan hihetetlen, hogy Te is szeretsz… nem tudnék jobb dolgot elképzelni perpillanat.
Nem akarom állandóan ezt bizonygatni, mert egyrészről unalmassá és sablonossá válik, másrészről hiteltelenné tesz. Nem tenném ezt, ha nem félnék még mindig, hogy újra eltűnsz az életemből, nem tudom, hogy ezen hogy kell uralkodni… talán meg kellene jobban bíznom Benned. Szerintem Te is félsz Tőlem, hogy egyszer csak besértődök valami félreértett mondaton, vagy inkább íráson, amiket akár többféle módon is lehet értelmezni, a pillanatnyi lelkivilágunktól függően. Soha többé nem szeretném, ha ilyen történne és soha többé nem szeretnélek elveszíteni. Nagyon sokszor megtörtént már az elmúlt években és mindig rosszabbul viseltem… és szerintem Te is.
Miután mindig Te kerestél meg, vakon megbízom Benned és okot sem szeretnék soha többé adni, hogy újra elkerüljünk egymástól.
Visszaolvasva iszonyú nyálas dumám van 😀 ezt be kellene fejeznem. Úgy viselkedek, mint azokban a hülye filmekben, amik után elfogy Nálatok egy 100-as papír zsebkendő… de hogy kell viselkedni egy olyan nő mellett akiért 30 éve megőrülök, de valamivel mindig elijesztem magam mellől??? Jó lenne ha mellékelnél egy Zita Szereteti Utasítást 😀
2017.09.16
Már egy napja nem beszéltünk, de olyan mintha sokkal több lenne… nagyon hiányzol.
22-en vagyunk nálunk és egyfolytában kínálgatok, vagy kávét főzök. Gyakran nézegetem lopva a képed… jó, hogy átküldted. Küldök néhány képet, amiket Adri készített.

Holnap kirándulunk Adrival, megint nem fogok tudni írni… de valahogy megtalálom a módját, ha más nem képeket küldök.
2017. 09.15
Miután jó pár napig nem fogok tudni írni, szeretnélek ellátni olvasnivalóval. Nagyon örülök, hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz, egyre kevesebb gátlással és (a részemről) egyre kevesebb megfelelni akarással. Már rég leomlott a fal, nem tudok Neked ellenállni, megtehetsz velem bármit, akkor is szeretlek, úgy ahogy vagy…
Kicsit félek, hogy kötéltáncot járunk a Viberen írogatással, de a rejtett kapcsolatot talán nem könnyű megtalálni. Nem szégyellek, csak nem akarom, hogy megalázó helyzetbe kerülj újra miattam… és ha nálam derül ki, hogy még mindig szeretlek és nem tudtalak elengedni, vége a házasságomnak és megmaradok Neked magnak… oszt nézhetsz. Meg fogjuk találni a módját, hogy találkozzunk, vagy beszéljünk, vagy összebújjunk (értsd, ahogy szeretnéd :-), de a szó szerintit is imádom). Nem tudom Te hogy érzed, de úgy, hogy tudom, hogy szeretsz és vagy nekem otthon is kiegyensúlyozottá tesz, bár attól tartok az együttléteket meg meglehetősen megnehezíti, viszont a gyanú árnyéka sem merül fel.
Ha újra őszinte lennék és felvállalnálak, mindkettőnkre hatalmas terhet tennék és ezt egyelőre nem szeretném. Elsősorban a Te labilis pici lelked miatt, másrészről az én félelmem miatt.
Ha Veled maradnék, mindkét család részéről óriási ellenszenv áradna mindkettőnk felé. Mi lesz a lányaid bizalmával és mi lesz Adrival… és mi lesz Edóval, aki egyedül nem tudja fenntartani magát. Edó most boldog, mert úgy érzi rendbe hoztunk mindent, valójában visszakerültünk egy korábbi, de jól működő kapcsolatba. Jó barátok vagyunk… és… ennyi… de szerelemmel rég óta nem tudok ránézni, amit nagyon szégyenlek. Ilyen egy mintapár, kívül szép piros, de belül már romlik. Semmi rosszat nem tudok Rá mondani, csak arra tudnék hivatkozni, hogy mindig is Téged szerettelek.
Eljön az az idő, amikor dönteni kell. Addigra vagy még jobban megszeretsz, vagy kiismersz és … megyek levesbe… bár az utóbbi 30 évben igen kitartóan ragaszkodtunk egymáshoz, ami arra enged következtetni, hogy ez a szeretet már életünk végéig kísér… én nagyon szeretném, jobban mint a mákosgubát! 😀
Imádlak Zizi! Ha tudok írok később is.
2017.09.14
Egy órája nagyon összevesztünk Edittel… ne izgulj nem miattunk. Erre a rohadt esküvő utáni ceremóniára csak mi készülünk! A helyet felajánlottuk és egy kis segítséget, mind anyagilag, mind fizikailag a Zsolóéknak. Ma felhívtam őket, hogy ki-, mit vesz és mikorra hozzák át hozzánk holnap a cuccokat és ki jön még segíteni szendvicseket gyártani szombaton délelőtt, mert Edóval ketten kevesek leszünk 20 embernyi adaghoz. Én holnap Bécsből nem tudom mikor érek haza, Edó pedig csak 5 óra után jön. Mint kiderült eddig senki nem beszélt senkivel! Szombaton 13 órára megyünk Zuglóba a házasságkötő terembe és utána hozzánk… de sajnos a tündérek szabin vannak! Nem készítik el addigra a terepet. Az van, amit mi csináltunk eddig, az van kaja alapanyag, amit én vettem még pár napja, az van amivel mi készültünk. Edó folyamatosan gyártja a díszeket és csinálja a vajkrémeket két napja… Rajtunk kívül mindenki szarik az egészre. Ez a mi családunk. Majd a Gabiék megoldják, mint eddig mindig!
A hab a tortán: baromira fúj a szél nálunk, alákapott a szél a lecsavarozott sátor alá és megcsavarta. Én pont kint voltam a busznál (Neked írtam) és bekiabáltam Edónak, hogy segítsen fogni, amíg kiszedem a csavarokat, hogy összecsukjuk, mielőtt széttépi a szél az egész gyenge szart. Csak annyit mondott, hogy most nem ér rá, mert még van 3 dísz, amit ma be akar fejezni… ment felfelé a pumpa bennem, de nekiálltam egyedül. Az első láb kiszedésekor kikapta a kezemből a szél a lábat és jól arcon vágott, mire elöntötte a szar az agyam és összegyűrtem az egészet, mint egy mikuláspapírt… szarrá törtem, nem maradt egy ép eleme. Erre kijött Edó és mondta, hogy miért vagyok ilyen idegbeteg és elege van abból, hogy haragomban rombolok. (Eddig csak építettem… bármire megkért – még ha nem értettem hozzá is megcsináltam. Villanyt, vízvezetéket, redőnyt szerelek, vakolok, csempézek, cipős szekrényt, kenyérpirítót és vasalót javítok… és csinálom a saját vállalkozásom, ami jó, de este ne válaszoljak az emailekre, ne telefonálgassak, gondoljam át a busz javításokat és jó lenne pihennék is… Ő így aggódik értem. Én pedig az esküvővel besokaltam
Kicsit hangosabban elmondtam neki, vegye már észre, hogy mindenki hülyére vesz minket a családban is, de amúgy nagy ívben leszarnak, de arra még mindig jók vagyunk, hogy megpróbáljuk egyben tartani a családot, amit valójában senki sem akar rajtunk kívül! Vegye már észre, hogy lassan egymással nem foglalkozunk, csak a más problémájával és vegye már észre, hogy nem vagyok gép, csak egy ember… csak egy ember.
Holnapra elmúlik… vagy nem.
Egyáltalán nem ezt akartam Neked írni… alig várom, hogy beszéljünk, hogy halljam a hangod. Valószínűleg Te is benne vagy, hogy ingerlékenyebb vagyok itthon, nagyon zavart, hogy nem tudlak ma felhívni, de nem akarok lebukni és nem akarok itthon konfliktust… és megint Téged traktállak a panaszaimmal. Így pedig nem fogsz megtartani hosszú távon 🙁 … mehetek a levesbe 🙂
2017.09.13
Sajnos a következő napokban kérdéses mikor kerülök haza és mikor tudok Neked írni újra. Ha lesz lehetőségem mindig írok, nehogy elhervadjon a pici lelked.
Fura nap volt a mai… ez is az egyik legszebb az életemben, s bárhogy is alakul később, ezt sosem fogom elfelejteni. Nagyon felbátorodtunk egymáson… 😀 de nagyon jó volt Veled beszélgetni is… mondom IS! 😀
A busz készen lett, de szar, még amit csináltak az is… ABS (fék blokkolás szabályzó rendszer) javításra vittem eredetileg, de a kopogó motor miatt álltak neki a porlasztó csúcsoknak is. A berohadt porlasztó csúcsokat mind az öt hengernél sikerült meglazítani, de a három napba nem fért bele több, így visszatekerték a helyére és később már legalább ezzel nem lesz gond… gondoltam addig a blokkolás gátlót megcsinálják ezalatt, de ma kezdtek csak hozzá és nem vitték próbaútra a javítás után, mert túl nagy, vagy hosszú, vagy mit tudom én miért nem és miután elhoztam a kapuban megjelent a műszerfalon ugyanaz a hibakód, mint amivel eredetileg odavittem. Nem mondom, hogy nem borult el az agyam, úgyhogy most én voltam arrogáns az Elmével. Hallgatott, meg bocsánatot kért, meg védekezett, hogy az eredeti hiba el lett hárítva és ez már annak a további következménye. Nem érdekelt, ha igazat mondott sem, mert szart nem adok ki a kezemből. Ha további javítást igényel az autó, felhívom az ügyfelet és tájékoztatom, hogy amit csináltunk az kész van, de ez, meg ez még ugyanazt hibakódot fogja kidobni és ennyibe kerül. Nálunk ez így működött a szervizben és soha nem volt konfliktusom ebből. Utólag elég gáz magyarázkodni. Megígérte, hogy az ABS már nem kerül több pénzembe, mert csak egy szénkefét kellett volna kicserélni az ABS villanymotorba, amire nem gondoltak, hogy szar lehet. Este 7-ig rohadtam ott. Esküszöm fát lehet vágni a hátamon… egy darabig.
Valójában azért vagyok ideges, mert október közepéig folyamatosan mennie kell a busznak és nem lesz 3 napom egyben újra, hogy letegyem. 17-től 19-ig csavargunk és akkor Ernő barátomék készítik fel az októberi műszaki vizsgára az Öreget. Utána szinte nem lesz szabad napom, max. egy-egy nap.
Az az igazság, hogy elszoktam a vállalkozósditól, meg attól is, hogy nem kiadom a feladatot, hanem mindent nekem kell intézni… de sebaj, bele fogok jönni. És nem akarok állandóan panaszkodni, mert annyi jó történt ma velem (illetve csak egy: TE), ami a fentieket bőségesen ellensúlyozza.
Nem tudok nem Rád gondolni…
__________________________________________________________

2017.09.12
Jó lenne, ha tudnánk beszélni… valamikor… mindig megnyugtat, ha hallom a hangod.
___________________________________________________________
Szia Zizi!
Neverhood nem azért van, hogy az én lelkivilágommal foglalkozzon és panaszkodjak, az erdő CSAK RÓLAD szól… de én sem vagyok mindig jókedvű.
Adri is és Anyuék is nagyon aranyosak voltak, szép helyen voltunk és nagyon finomakat ettünk.
Napközben azonban telefonált az Elme, hogy nem lesz kész ma a busz, mert az ötből két porlasztócsúcs be van rohadva és most valami kegyszerrel beáztatta. Anyuéktól hazafelé menet beugrottam hozzá, nem siettetésből, csak kíváncsi voltam hogy állnak. Ekkor már a csütörtök és a péntek is szóba került, mint elkészülési idő és természetesen nem 110, hanem 140 ezer forint a javítás… ami előfordul, de valójában nem történt semmi, ami előre vinné a javítást.
A bajom csak annyi, hogy nekem csütörtökön Ajkáról kell egy alsó tagozatos csoportot kell hazahoznom, pénteken pedig a Zsinagógától Ausztriába kell mennem a schwechat-i reptérre, szombaton 4 órás városnézés lenne, vasárnap pedig saját szervezésű Kastély-túra Adrival… Nem tudom visszamondani és nem tudom kinek átadni ezeket az utakat.
Abban maradtunk, hogy harmadszorra is visszaviszem a buszt egy újabb időpontra, holnapra összerakja és elhozom… remélem nem robbanok le, mert ott helyben infarktust kapok.
Ígérem többé nem foglak a saját problémáimmal zaklatni, de ha ezt nem írom le, akkor ma inkább nem írnék Neked… pedig alig várom, hogy olvasgasd… de nem ezt az idegbajt. Ne haragudj rám… holnapra lenyugszom és most megyek és újra gondolom az életem 😀
Szeretlek Zizi…
_______________________________________________________
Majd még írok….

Anyu 73. szülinapja, Adrival ez volt a meglepetésünk.
__________________________________________
Jó reggelt Kisasszony!
Sajnos a reggeli kávét kénytelen vagyok a szalonba felszolgálni, mivel a Balatonra néző terasz csurom víz és a borús, esős idő miatt nem látszik tisztán a túlsó part sem. 😀
Hát… nem túl barátságos időt választottatok a balatoni kiruccanásra, de lustálkodásra tökéletes 😉
Ma 9-re Újpalotára megyek Adrihoz és végre egy egész napot együtt tudunk bandázni. Már hiányzott az állandó fecsegése, az elmúlt hetekben szinte mindennap egy-, vagy több túrája volt, nem találkoztunk túl sokat. Jó lenne, ha már egy pasival töltené a szabadidejét, de örülök, hogy amíg nincs én vagyok az első aki eszébe jut 🙂 Október végén másfél hónapra az Egyesült Államokba utazik szabadságra és körbe akarja utazni az észak-keleti államokat. Amit még anno Londonban félretett, most a seggére akar verni… ő pénze és ezt az élményt élete végéig magával viszi. Féltem is meg nem is. Tudom, hogy tud magára vigyázni, de oda nem tudok érte menni, ha baj van… ez kicsit frusztrál. Nem tartom normálisnak az extrém ötletei miatt, de miután én ugyanilyen vagyok inkább kussban maradok.
Hmmm… jó lenne néha… nem rohanva beszélgetni Veled, szívesen hallgatnálak Téged is, így csak én hantázok Neked össze-vissza.
Remélem javul a pici lelked és tudja, hogy van valaki, aki amíg él mindig nagyon szeretni fog… és huss! Előbb utóbb meggyógyul. 😉
Pihenj sokat és legyen nagyon szép napod!
_________________________________________________________
2017.09.11
Meglepődtem, hogy a Balatonon vagy, nagyon irigykedek ám… 🙂 Viberen sajnos nem mindig tudok visszaírni, mert este már Edó is felfigyelt a hangjára, Ő is használja. Ráfogtam a „rajongóimra” (így hívjuk a nyugdíjas utasaimat, akik sokszor este 10-11-kor is képesek felhívni, ha akkor vesznek észre egy számukra érdekes kirándulást… és azonnal jelentkeznek).
Ma szinte egész nap kerestek telefonon, úgy tűnik most kezd ismertté válni a TravelBus. Nagyon jó dolog a semmiből felépíteni valamit, de már látom, hogy előbb utóbb nem fogom tudni egymagam csinálni.
Ma reggel 10-re vittem át (végre javításra) az Öreget az Elméhez a Kucorgó térre. Elme egy velem egyidős, 180 kilós zsírtömeg nyaktól lefelé és némi fehérje, ami mind az agyában koncentrálódott. Elviselhetetlenül arrogáns természetét leszámítva a legjobb Merci specialista, ismerem már vagy 15 éve. Nekem csak az agya kell, a testét meghagyom a feleségének 😀 … Innen úgy döntöttem nem busszal megyek haza, hanem gyalog. Séta közben sokat gondolkoztam … Rajtad, rajtunk. A Városközponthoz érve megéreztem a kínai kajáldából áradó illatot, ami még Téged is elfeledtetett hirtelen 😀 … de előtte annyit gondoltam Rád, hogy amikor megkaptam az adagomat, már írtál is. Tuti, hogy van telepátia köztünk.
A Ferihegyi úton végig csörgött a telefonom megállás nélkül, jelentkeztek a feltett kirándulásokra. Itthon pedig már 17 olvasatlan email várt.
Szombaton esküvő utáni állófogadás lesz nálunk, épp hogy hazaérek a szertartásra. Unokaöcsém végre 15 év után megkérte a Kriszti kezét, de miután éppen el kell hagyniuk az albérletet, mert eladták a fejük fölül a lakást, rendezvény helyszínre nem maradt pénzük. Felajánlottuk nekik, hogy legyen nálunk a 20 fős összejövetel. Ma felállítottam a 4×4 méteres sátrat és lefúrtam a lábait, majd bevásároltam a Lidlbe, mondván majd ha hazaérek válaszolok a levelekre és módosítok a weboldalon is. Mire hazaértem még 12 email levél várt, így nem volt mese nekiálltam. Kockásra ültem a s…m és mikor elbúcsúztál még mindig ezt csináltam. Kell egy titkárnő!!!
Ja, ma végre megkaptam a TravelBus utazókártyák teszt példányait, amivel a rendszert gyakorolhatom. Ezt szerintem nem is meséltem Neked… de ez már unalmas téma, ezért nem is fárasztalak vele… ha akarod itt olvashatsz róla:

Törzsutazó kártya

és végül a fal… Ketten húztuk fel és csak ketten tudjuk lerombolni… én ebből a pár napból messzemenő következtetéseket még nem merek levonni… kicsit félek, hogy újra eltűnsz hónapokra, évekre és megint koppanok… de nem tudok Veled szemben ellenállni sokáig… és addig örülj, amíg ellenállok. 😀
Jó éjt Kis Ördög!

___________________________________________________________
Szép reggelt!
Sajnos ma rohangálós napom lesz, így keveset tudok írni Neked, vagy egyáltalán nem… de azért kicsit majd „néha” gondolok Rád…
Megint volt egy fura beszélgetésünk tegnap éjjel Edóval. Hihetetlen intuíciós képessége van velem kapcsolatban, komolyan néha félek Tőle. Azt mondta, hogy tudja, hogy elfojtom az érzelmeimet de fél, hogy vajon meddig fogom bírni úgy, hogy senkivel sem tudom megbeszélni. Nem vett észre rajtam semmit, de ismer és azt is tudja, hogyha valami nem stimmel a munkába menekülök. Beletörődött, hogy ott vagy a fejemben, mert tudja, hogy ezt nem lehet irányítani. Megint sodor az ár és nem én irányítok…
Ezeket a sorokat nem azért írom, hogy megint eltűnj!!! Kérlek ne magyarázz bele semmit, csak nincs kinek elmondanom… és Te vagy az egyetlen, aki megértheti…
Tulajdonképpen szokom a szituációt, hogy vagy is nekem, meg nem is… jó érzés is… meg nem is. Érted? 🙂 … jó Neked, ha igen 😉

2017.09.10.
Eljött az ideje, hogy az ötletedből végre kirándulás avanzsálódjon. Persze ne hidd, hogy egész nap csak körülötted forognak a gondolataim… csupán információként megosztottam Veled 😀

___________________________________________________________
… csak egy kicsit gondolok Rád napközben… de ennyi…
Amikor augusztus 25-27-én Bibinjében voltam egy kolostorban laktunk…

az én szobám a harangláb tövében volt és óránként harangoztak. Éjjel is, bár akkor csak egyet kongatott. Hajnali 5 órától azonban elütötte az éppen aktuális órát. Második nap nem vártam meg otthon inkább elmentem egyedül sétálni…
itt, ezen a helyen nagyon sokat gondoltam Rád… akkor még nem beszéltél velem… és én nem reméltem, hogy valaha fogunk még…

______________________________________________________________
Úgy döntöttem, hogy ma nem írok Neked… és fel sem hívlak… 😀 … és nem is gondolok Rád… kell egy kis pihenés 😉
2017.09.09.
Nádasdladány, Nádasdy kastély

_________________________________________
Már tegnap is szerettem volna Neked írni, de elhúzódott a segíteni akarás. Egy lakóautós barátom megkért, hogy segítsek neki a lakóautóján féktárcsát és fékbetétet cserélni. (Csabi 3 éve úgymond hajléktalan, mióta szétmentek a barátnőjével, azóta a Lánchíd rádió telephelyén a lakóautójában lakik.) Reggel 9-re mentem hozzá, nagy nehezen be is jutottam a szigorúan őrzött (volt Pénzverde) területére. 11-re bele is törtünk a futómű szétszedésekor egy csavart, ami további felesleges bontást igényelt… így lett az amúgy 1-2 órás munkából 9 órás menet. Hulla fáradt voltam… és baromi retkes… és azt hiszem megtanulok nemet mondani.
Ma kirándulni megyek egy túrázós csapattal, ismét Nádasdladány, Bakonynána, Zirc útvonalon. Későn végzek, így nem fogok tudni akkor már írni Neked.
Nagyon sokat gondolok Rád. Nagyon szép napot kívánok Neked!
2017.09.07.
Azt mondtam Neked, hogy nem tudom mit szeretek Benned. Azóta is ezen gondolkozom, hiszen máig nem értem mit, miért teszel. Mindig is attól féltem, hogy ezt a kiszámíthatatlanságot hosszú távon nem tudom elviselni… pedig ilyen vagyok én is.
Tudom, hogy örökké magányosnak érzed magad … és azt is tudom, hogy ebben nem én leszek a „megváltó” … már nem… de erről Te is tehetsz és ugyanígy ellene is. Nincs bátorságod a megszokott dolgokon változtatni, így az életed sem fog jobbá válni.
(Ami decemberben történt, az a változás mindkettőnk életébe került volna! Két labilis ember nem tud nulláról új életet kezdeni! Próbáltam megbeszélni Veled, de nem akartál meghallgatni… és én sem akartam elrontani, ami gyönyörű volt… majd a végén elrontottam.)
Amikor novemberben elkezdtünk levelezni, majd találkozni, én is valami hasonlón mentem át. Egy hajszálon múlt, hogy ne vessek véget a életemnek. Mindenki elfordult tőlem és aki nem, azt én martam el magamtól… akkor jöttél Te. Hittél bennem és segítettél hinni magamban. Lehet, hogy ezt akkor nem érezted… de megmentetted az életem… később a házasságom. Amíg élek sosem fogom Neked elfelejteni! … Mit szeretek Benned??? Az önzetlenséged, a feltétel nélküli szereteted, amit adtál és mindent, ami vagy… a pici törékeny lelkeddel együtt.
Tünde azt mondta nem fogok tudni segíteni Rajtad, hagyjalak békén. <—> Többen azt mondták hülyeség amibe belevágtam, ne vállalkozzak, úgy sem fog sikerülni.
Én a másodikkal kapcsolatban úgy érzem kezdek rácáfolni a hitetlenekre. Veled kapcsolatban ugyanilyen eltökélt vagyok! Ehhez azonban szükségem van Rád. Kevés, hogy írogatok Neked és lehet, hogy az is kevés amit felületesen elmondasz… ha egyszer szóba állsz velem újra. Kérlek hagyd, hogy megpróbáljak segíteni Neked.
Tudom, hogy szeretsz egy kicsit… érzem is, mert mindig újra megkeresel… én pedig minden nap gondolok Rád… amióta először megláttalak… ez már örökké így marad… de hiába végtelen ez a történet, soha, semmi sem lesz belőle… ebben az életben nem.
______________________________________________________________
Te azt hiszed, hogy eltűnsz… úgy, hogy senki sem lát… de aki szeret megtalál, bárhová is bújsz…
Erre a szép arcocskára pedig valódi mosolyt fogok varázsolni! Bármennyi időbe is telik…

__________________________________________________________
Tegnap a Dobogókőre és a Dunakanyarba kirándultunk. Nem szoktam elfáradni, de a mostani csapat nagyon kiütött. Dobogókőn négy és fél kilométert sétáltunk – ami nekünk nem megterhelő. Miután erősen 60 pluszos volt az utazóközönség állandóan figyelni kellett rájuk… volt akinek az élettörténetéből kaptam ízelítő részletet, de a leggyakoribb kérdés az volt: „Mikor érünk már a Zsivány-sziklákhoz?”. Ahhoz, hogy egy vadregényes, szép helyre eljuss, bizony távolabb kell sétálni a civilizációtól… Reméltem, hogyha odaérünk kompenzálja őket a látvány.

A képen kevésbé látszik, de szikla körülbelül 15-18 méter magas.

Bár ez volt a kirándulás legfárasztóbb része, én ezt élveztem a legjobban. Azt hiszem a következő életemben erdei manó szeretnék lenni 🙂
____________________________________________________________

Mára végre kaptam időpontot a busz szervizelésére, így 10-re megyek a Kucorgó térre leadni a buszt… majd onnan hazasétálok… talán a Merzse-mocsár felé…
Hiányzol…
2017.09.05.
A vasárnapi kirándulásom valószínűleg elmarad, mert alig jelentkeztek és nincs idő már újat feltenni. Így ha akarnálak sem tudlak felhívni, mert itthon leszünk mindannyian… szerintem Adri is átjön. Ha valóban tudsz már velem beszélni valamikor, kérlek küldj egy SMS-t, vagy üzenj itt az oldalon (legalul) … addig nem merlek keresni. Sok erőt kívánok Neked átvészelni ezeket a napokat… és sokat gondolok Rád.
Amúgy a kirándulásaim itt vannak időrendben: https://travelbus.hu/kirandulasaink/
Hátha egyszer csak eljössz velem 😉

Anyukádra való tekintettel nem foglak keresni, amíg nem jelentkezel… vasárnap sem. Nem akarok zavarni, huszadrangú vagyok a történtekhez képest. Nagyon sajnálom Őt, de úgy gondolom Neki már megváltás volt, hogy elment.
Szeretnék néhány dolgot őszintén elmondani, ami nem biztos, hogy túl tapintatos Anyukáddal történtek után, de soha nem beszéltünk róla és ha Rajtad múlik sosem fogunk.
Én nem kergetek Veled kapcsolatban a továbbiakban semmilyen illúziót, úgy szeretlek, ahogy vagy és olyannak amilyen… de nem vagyok plüssjáték és ami még lényegesebb, nem vagyok Ferkó. A továbbiakban csak rajtad áll, hogy a falat tovább építed, vagy lerombolod. Már nem akarok Rajtad eligazodni, de szeretnék Rajtad segíteni és ami még fontosabb nagyon szeretnélek SZERETNI. Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna Rád reggel, napközben és este a Hold alatt. Éjjel simogattalak, nagyon hiányoztál!
Tiéd a döntés! … és én elfogadom, bármit teszel.
2017. 09.04.
Most egy másik tisztáson várlak, mert a régi tisztás eltűnt. Azóta sok minden megváltozott … és mégsem változott semmi.
Nem tagadom komoly fenntartásokkal fogadtam a jelentkezésed. Megfogadtam, hogy többé nem állok szóba Veled, bármennyire is vágyom a szeretetedre, hiába szeretlek jobban, mint bárki mást. Úgy éreztem, hogy teljesen érzéketlen vagy velem szemben, miután semmire sem válaszoltál, amit írtam és semmit sem szerettél volna megbeszélni. Nem tudtam, hogy egy hónapig kórházban voltál és már megint azért, mert öngyilkos akartál lenni. SOHA TÖBBÉ NE PRÓBÁLD MEG, MERT NEM BESZÉLEK VELED TÖBBÉ!!! Én szinte hetente írtam Neked SMS-t majdnem két hónapon át… mindegy, nem fogom többé a szemedre vetni… de van egy fal, amin nem engedlek át… ha így is elfogadsz, mindig az első leszek akire bármilyen szempontból számíthatsz. Nagyon szeretlek, amióta először megláttalak… és szinte bármit megtehetsz velem, de egyszer löktél el magadtól… csak egyszer!
Felelős vagyok mindenért, ami Veled történt az utóbbi hónapokban, ezért bármi áron, de visszaszerzem a régi Zitát és nem hagylak elsorvadni, mert abban én is elsorvadok. Hagyd magad szeretni, a magam módján… ha ölelésre van szükséged odamegyek és megölellek… mindenem a Tiéd, csak legyél boldog kérlek!!!